Ismertem egy Kisautót. Szép és derűs volt. Mindig mosolygott, szerette ha utazhat! Gazdái beleültek és ő csak úgy vitte őket, repítette mint a szél! Élvezte ezeket az utazásokat! Járták a világot, mindenfelé eljutottak, boldogok voltak.

Aztán egyszer csak, képzeljétek el mi történt?! Akik eddig a gazdáik voltak, szülőkké váltak! Hogyan is történt ez?

Már egy jó ideje megfigyelte, hogy a lány akit utaztatott elkezdett kigömbölyödni a pocakjánál. Na nem különösebben, csak már nem volt olyan vékony mint addig. Persze így is szerette. Vigyázott rá, mint mindig. Aztán a lány pocakja egyre nagyobb, és nagyobb lett. A lány gyakran simogatta és mintha beszélt is volna hozzá. A Kisautó nem tudta mire vélni a dolgot. Sokszor jártak egy helyre, amit a Fiú és a Lány kórháznak nevezett. Nem igazán értette, hogy miért kell oda járniuk, mert egyikőjük sem volt beteg. Márpedig a Kisautó úgy tudta, hogy a kórházba a betegek járnak. Volt is egyszer, hogy a Fiú apukáját, aki beteg volt együtt vitték kórházba. De most nem ez volt a helyzet.
Később megtudta, hogy a Lány miatt jártak oda. Pontosabban nem is a Lány miatt, hanem a pici babája okán. Megtudta ugyanis, hogy a Lánynak kisbabája lesz! Ettől kezdve ha lehet, még jobban vigyázott a családra, hiszen ha babájuk születik, akkor a Fiúból Apa, a Lányból Anya lesz! Ezt jól tudta, így is gondoskodott róluk! Mindig üzemkész volt! Figyelt arra, hogy a tankja fel legyen töltve, a fékek működjenek és ha hideg is lenne, az akkumulátora mindig fel legyen töltve.
Rendszeresen jártak tehát a kórházba. Megfigyelte, hogy gazdái odafelé izgatottabbak, hazafelé pedig boldogabbak voltak. Jó volt számára is ez utóbbi érzés.
Sok idő eltelt, mióta először észrevette a változásokat a Lányon. A tavaszból nyár, a nyárból ősz lett!

Egy nap történt valami! Nem a megszokott időben jöttek gazdái, hanem jóval hamarább! A fiú izgatott volt, a lány fogta a pocakját és könnyezett. Nem sírt, csak látszott rajta, hogy fáj valamije. A Kisautó megijedt! Csak nem valami probléma van? Nem ilyenkor szoktak menni! A fiú gyorsabban vezetett mint szokott, de szerencsére mivel korán volt, nem volt forgalom. Gyorsan elértek a kórházhoz. Most nem a megszokott helyen parkolták le, hanem a fiú bevezette a kórház területére. A Kisautó még nem járt erre, de azért próbált segíteni gazdájának. Érezte ő is, hogy most minden segítségre szükség van. A lány és a fiú kiszálltak. A lánynak úgy látszott nagyon fáj a pocakja, a fiú támogatta, majd eltűntek a kórház kapujában a Kisautó pedig várta hogy mi történik.

Jó idő eltelt, mire a fiú megjelent. Be ült a Kisautóba és elindult. A Kisautó szerette volna megkérdezni hogy a lány hol van, de sajnos nem tudta. De nem is kellett. A fiú elkezdett telefonálni és hallotta amint azt mondja: - Apa lettem!
A Kisautó ekkor értette meg, hogy miért is volt a nagy sietség reggel és miért nem a megszokott időben mentek. Tudta, hogy ettől kezdve gazdái nem Fiú és Lány, hanem Apa és Anya. Sajnos az új családtagról még semmit sem tudott.

Eltelt pár nap, mire újból a kórház felé vették az útjukat. A Fiú, aki most már Apa volt, boldogan forgatta a Kisautó kormányát! Ő maga is vidám volt, sejtette, hogy ma valami örömteli dolog történik. Talán megláthatja új utasát és végre a Lányt is, aki most már Anya! Erre utalt az is, hogy a hátsó ülésére egy új eszközt helyezett Apa. Egy gyerekülést. pontosabban Bébi ülést.
Megérkeztek. Apa most a szokott helyen, a kórház mellett állt meg, majd eltűnt. Aztán egyszer csak meglátta Anyát, Apát és egy kosarat. Eddig Apa és Anya nem hurcolt semmit. És még mi mást? Anya pocakja kisebb volt! Lehet hogy az új családtag van a kosárban? - gondolta. A válasz hamar érkezett! IGEN! Az új családtag! Apa beillesztette a kosarat a gyerekülésbe és mindenki beszállt. Hazamentek.

A Kisautó nagyon óvatosan ment. Apa is óvatosan vezetett persze. Mikor hazaértek mindenki kiszállt. Ettől kezdve a család számára, - melynek a Kisautó is része volt - új élet kezdődött. Egy családtaggal már többen voltak. Az utazásoknál már nem árválkodott a hátsó ülés, mindig volt egy "lakója".

Picit kevesebbet utazott már a család, Apa, Anya és Kicsi. Jöttek a hétköznapok is.
Kicsi egyre növekedett. A kosárból már gyerek ülés lett, a kosarat Anya és Apa félretették. Kisautó jól érezte magát, mindenkit szívesen furikázott. Mentek erre-arra. Majdnem mint régen, Kicsi előtt.

Ahogy telt az idő, Kisautó látta, hogy valami megint nem a régi. Anya (mert akkor már nem a Lány volt) pocakja megint mintha gömbölyűbb lenne. Ráadásul ismét elkezdtek járni a kórházhoz. Hamarosan rájött, hogy újabb családtag érkezhet hozzájuk! Így is lett! Ahogy régebben, az őszből tél lett, majd a télből tavasz.
Eljött az idő, amikor ismét sietve mentek a kórházba és Apa már nem oda parkolta őt ahova szokta.
Megszületett a Kistesó!

Kisautó az öröm mellett megijedt! Hova fog elférni Kistesó? Neki is fog kelleni egy kosár, majd gyerekülés. De neki a hátsó ülése már kicsi, hogy mindkettőjüket el tudja vinni biztonságosan és Anya is oda tudjon ülni. Kisautónak a biztonság volt a legfontosabb! Az utasai védelme!
Kisautó belátta, hogy nem fog tudni a jövőben segíteni a családnak. Ha találkozott volna a "kívánság teljesítő" sárkánnyal, akkor bizton azt kívánta volna, hogy "Bárcsak Nagyautó lehetnék!". De sajnos nem így történt. Apa és Anya vettek egy nagyobb autót, hogy Kicsi és Kistesó is elférjenek még akkor is, ha Anya közéjük kell hogy üljön.

De ne gondoljátok, hogy Kisautó szomorkodott! Egy másik családhoz került, ahol még pont elfértek és talán élete végéig segíteni és védeni tudja őket! Mindig mikor útnak indult új családjával, örömmel gondolt Apára, Anyára, Kicsire és Kistesóra!

Itt a történet vége! Aludjatok jól és álmodjatok szépeket!