Egyszer volt hol nem volt, élt egyszer egy fúcska! Bálint volt a becsületes neve. Szüleivel és nővérével élt egy szép házban.

Gyakran ment el sétálni. Sétái közben mindig ábrándozott. Az egyik ábrándozása során találkozott egy Óriással. Az Óriás egy lány volt. Hosszú lábai voltak, és barna volt a bőre. Az Óriás lányt úgy hívták, hogy Lizi! Szép volt, a haja szőke, mint aranyhajnak.

Bálint bújócskázott Lizivel. Ez egy picit nehéz lehetett, mert hát Lizi mégiscsak egy Óriás lány volt. De azért mégiscsak sikerült, mert nem Lizi, hanem Bálint volt aki elbújt. Egy csúszda alatt bújt meg Bálint. Lizi bárhogy is kereste, nem találta meg Bálintot. Pedig Ő nagyon szerette volna ha megtalálják.
Éppen ezért, amikor már letérdelt Lizi, akkor Bálint nagyobb lett. A sarka éppen kilátszott a csúszda alól. De Bálint türelmetlen volt és mosolyogva kikukucskált! "Itt vagyooook" - mondta. Lizi ekkor már rögtön meg is találta. Visszamosolygott és azt mondta - "Megvaaaagy te kis huncut" :-)

 Jött a bújócska második része! Ez picit nehezebb volt, mert Lizinek kellett elbújnia. Ez egy óriás lánynak már nem olyan egyszerű, mint Bálintnak. 

De Lizi  megoldotta! A közelben volt egy kis erdő, egy tóval. A fák pont segítettek neki elbújni Bálint elől! De Bálint nagyon ügyes fiú volt! Sejtette, hogy az óriás lány valami magas mögé fog bújni. Na azt azért nem gondolta hogy egy egész erdő lesz az elfedője, de azt  igen, hogy pár fa, vagy játszótér.

Így is lett! Bálint elindult a fás játszótér felé, gondolván, hogy majd Lizit ott találja. Kereste, kutatta, de nem találta. Aztán egyszer mégis meglelte! Ott volt a fák mögött, de zöld volt a ruhája, így nehezen lehetett felismerni!
Bálint rákiáltott!
- Szia Lizi! Megvagy!
Lizi meglepődött! Nem gondolta volna, hogy Bálint ilyen gyorsan megtalálja.
A bújócskázás után fogócskáztak. Lizi próbált lassan futni, de Bálintnak így sem sikerült utolérni. Lizi megállt és Bálintnak utolérte. 
- Te vagy a fogó! - kiáltotta Bálint!
Az óriás lány következett! 
Bálint megiramodott, szaladt, ahogy csak bírta a lába. Lizi azonban pár lépéssel utolérte!
- Bálint! Ez így nem jó! - mondta Lizi. Egyenlőtlen a küzdelmünk! Játsszunk valami mást!

Bálint kitalálta mit is csinálhatnának együtt.
- Hintázzunk! - kiáltott fel a fiúcska!
Lizi ugyan nem fért bele a hintába, de Bálintnak ez éppen kapóra jött, hiszen így volt aki lökje! Az óriás szívesen segített neki. Csak hintáztak rendületlenül!
- Magasabbra! Magasabbra! - kiabálta Bálint. Lizi óvatosan, de egyre magasabbra lökte.

Lassan elkezdett sötétedni, a nap a vége felé közeledett. Lizi és Bálint is elfáradt. Eljött hát a búcsú ideje. Lizi felemelte Bálintot, és megölelték egymást, már amennyire lehetett. Megbeszélték, hogy hamarosan megint találkoznak és új játékokat találnak ki.Integettek egymásnak és Bálint hazafelé vette az irányt.

Otthon anyukája már izgatottan várta fiacskáját a finom vacsorával. Bálint a sok szaladgálás után már nagyon éhes volt. Bepakolta a hamit a pocakjába és már sietett is fogat mosni és fürdeni.Olyan fáradt volt, hogy szinte beesett az ágyba és már meg sem várta az esti mesét, álomra szenderült. Álmában Lizivel fogócskáztak tovább...

Jó éjszakát gyerekek, aludjatok jól és álmodjatok szépeket!

Ismertem egy Kisautót. Szép és derűs volt. Mindig mosolygott, szerette ha utazhat! Gazdái beleültek és ő csak úgy vitte őket, repítette mint a szél! Élvezte ezeket az utazásokat! Járták a világot, mindenfelé eljutottak, boldogok voltak.

Aztán egyszer csak, képzeljétek el mi történt?! Akik eddig a gazdáik voltak, szülőkké váltak! Hogyan is történt ez?

Már egy jó ideje megfigyelte, hogy a lány akit utaztatott elkezdett kigömbölyödni a pocakjánál. Na nem különösebben, csak már nem volt olyan vékony mint addig. Persze így is szerette. Vigyázott rá, mint mindig. Aztán a lány pocakja egyre nagyobb, és nagyobb lett. A lány gyakran simogatta és mintha beszélt is volna hozzá. A Kisautó nem tudta mire vélni a dolgot. Sokszor jártak egy helyre, amit a Fiú és a Lány kórháznak nevezett. Nem igazán értette, hogy miért kell oda járniuk, mert egyikőjük sem volt beteg. Márpedig a Kisautó úgy tudta, hogy a kórházba a betegek járnak. Volt is egyszer, hogy a Fiú apukáját, aki beteg volt együtt vitték kórházba. De most nem ez volt a helyzet.
Később megtudta, hogy a Lány miatt jártak oda. Pontosabban nem is a Lány miatt, hanem a pici babája okán. Megtudta ugyanis, hogy a Lánynak kisbabája lesz! Ettől kezdve ha lehet, még jobban vigyázott a családra, hiszen ha babájuk születik, akkor a Fiúból Apa, a Lányból Anya lesz! Ezt jól tudta, így is gondoskodott róluk! Mindig üzemkész volt! Figyelt arra, hogy a tankja fel legyen töltve, a fékek működjenek és ha hideg is lenne, az akkumulátora mindig fel legyen töltve.
Rendszeresen jártak tehát a kórházba. Megfigyelte, hogy gazdái odafelé izgatottabbak, hazafelé pedig boldogabbak voltak. Jó volt számára is ez utóbbi érzés.
Sok idő eltelt, mióta először észrevette a változásokat a Lányon. A tavaszból nyár, a nyárból ősz lett!

Egy nap történt valami! Nem a megszokott időben jöttek gazdái, hanem jóval hamarább! A fiú izgatott volt, a lány fogta a pocakját és könnyezett. Nem sírt, csak látszott rajta, hogy fáj valamije. A Kisautó megijedt! Csak nem valami probléma van? Nem ilyenkor szoktak menni! A fiú gyorsabban vezetett mint szokott, de szerencsére mivel korán volt, nem volt forgalom. Gyorsan elértek a kórházhoz. Most nem a megszokott helyen parkolták le, hanem a fiú bevezette a kórház területére. A Kisautó még nem járt erre, de azért próbált segíteni gazdájának. Érezte ő is, hogy most minden segítségre szükség van. A lány és a fiú kiszálltak. A lánynak úgy látszott nagyon fáj a pocakja, a fiú támogatta, majd eltűntek a kórház kapujában a Kisautó pedig várta hogy mi történik.

Jó idő eltelt, mire a fiú megjelent. Be ült a Kisautóba és elindult. A Kisautó szerette volna megkérdezni hogy a lány hol van, de sajnos nem tudta. De nem is kellett. A fiú elkezdett telefonálni és hallotta amint azt mondja: - Apa lettem!
A Kisautó ekkor értette meg, hogy miért is volt a nagy sietség reggel és miért nem a megszokott időben mentek. Tudta, hogy ettől kezdve gazdái nem Fiú és Lány, hanem Apa és Anya. Sajnos az új családtagról még semmit sem tudott.

Eltelt pár nap, mire újból a kórház felé vették az útjukat. A Fiú, aki most már Apa volt, boldogan forgatta a Kisautó kormányát! Ő maga is vidám volt, sejtette, hogy ma valami örömteli dolog történik. Talán megláthatja új utasát és végre a Lányt is, aki most már Anya! Erre utalt az is, hogy a hátsó ülésére egy új eszközt helyezett Apa. Egy gyerekülést. pontosabban Bébi ülést.
Megérkeztek. Apa most a szokott helyen, a kórház mellett állt meg, majd eltűnt. Aztán egyszer csak meglátta Anyát, Apát és egy kosarat. Eddig Apa és Anya nem hurcolt semmit. És még mi mást? Anya pocakja kisebb volt! Lehet hogy az új családtag van a kosárban? - gondolta. A válasz hamar érkezett! IGEN! Az új családtag! Apa beillesztette a kosarat a gyerekülésbe és mindenki beszállt. Hazamentek.

A Kisautó nagyon óvatosan ment. Apa is óvatosan vezetett persze. Mikor hazaértek mindenki kiszállt. Ettől kezdve a család számára, - melynek a Kisautó is része volt - új élet kezdődött. Egy családtaggal már többen voltak. Az utazásoknál már nem árválkodott a hátsó ülés, mindig volt egy "lakója".

Picit kevesebbet utazott már a család, Apa, Anya és Kicsi. Jöttek a hétköznapok is.
Kicsi egyre növekedett. A kosárból már gyerek ülés lett, a kosarat Anya és Apa félretették. Kisautó jól érezte magát, mindenkit szívesen furikázott. Mentek erre-arra. Majdnem mint régen, Kicsi előtt.

Ahogy telt az idő, Kisautó látta, hogy valami megint nem a régi. Anya (mert akkor már nem a Lány volt) pocakja megint mintha gömbölyűbb lenne. Ráadásul ismét elkezdtek járni a kórházhoz. Hamarosan rájött, hogy újabb családtag érkezhet hozzájuk! Így is lett! Ahogy régebben, az őszből tél lett, majd a télből tavasz.
Eljött az idő, amikor ismét sietve mentek a kórházba és Apa már nem oda parkolta őt ahova szokta.
Megszületett a Kistesó!

Kisautó az öröm mellett megijedt! Hova fog elférni Kistesó? Neki is fog kelleni egy kosár, majd gyerekülés. De neki a hátsó ülése már kicsi, hogy mindkettőjüket el tudja vinni biztonságosan és Anya is oda tudjon ülni. Kisautónak a biztonság volt a legfontosabb! Az utasai védelme!
Kisautó belátta, hogy nem fog tudni a jövőben segíteni a családnak. Ha találkozott volna a "kívánság teljesítő" sárkánnyal, akkor bizton azt kívánta volna, hogy "Bárcsak Nagyautó lehetnék!". De sajnos nem így történt. Apa és Anya vettek egy nagyobb autót, hogy Kicsi és Kistesó is elférjenek még akkor is, ha Anya közéjük kell hogy üljön.

De ne gondoljátok, hogy Kisautó szomorkodott! Egy másik családhoz került, ahol még pont elfértek és talán élete végéig segíteni és védeni tudja őket! Mindig mikor útnak indult új családjával, örömmel gondolt Apára, Anyára, Kicsire és Kistesóra!

Itt a történet vége! Aludjatok jól és álmodjatok szépeket!

A hercegnő és a különleges sárkány történetét ott hagytuk abba, hogy a "kívánság teljesítő" különleges sárkány teljesítette a hercegnő vágyát és segített találkozni a bálban álmai hercegével. Azonnal megtetszettek egymásnak, egész éjjel táncoltak és beszélgettek. Aztán a herceg ahogy jött, el is repült az ezüst színű sárkány hátán. A hercegnő szomorú volt, de a herceg megígérte, hogy hamarosan visszatér hozzá!

Innen kezdődik ez a mese, figyeljetek hát rendesen!

Másnap reggel a herceg valóban eljött a hercegnőhöz. Most már nem a sárkánnyal jött, hanem egy hófehér gyönyörű paripán! A sárkány tovább állt, hogy más faluban is teljesíthessen kívánságokat. A hercegnő már izgatottan várta az ifjút, alig aludt valamicskét. A herceget felvezették a kastély szalonjába. Nagyon megörültek egymásnak! A herceg illedelmesen kezet csókolt, a hercegnő pedig meghajolt. Beszélgettek egy kicsit, majd a hercegnő javasolta, hogy sétáljanak együtt a tónál és ott folytathatják a beszélgetést is. Így is lett! Szépen elsétáltak a tóhoz. Gyönyörűen sütött a nap, nem lehetett volna jobb idő egy kis romantikus társalgáshoz! Egyszer csak azt mondja a hercegnő a hercegnek!
- Sétáljunk el az erdőbe, mutatok neked valami gyönyörű szépet! De meg kell ígérned, hogy senkinek sem beszélsz róla!
A herceg megígérte, így letértek a sétaútról és elindultak az erdőbe. Nem sokáig sétáltak, amikor is egy tisztásra értek. Nem volt itt senki, csak ők ketten.
- A tisztást szeretted volna megmutatni? - kérdezte a herceg.
- Pssszt! Maradj csendben és bújjunk ide a fűbe! - válaszolta rejtélyesen a hercegnő.
Így is tettek. Közben élvezték ahogy a tavaszi napsugár simogatja a bőrüket. Egyszer csak láss csudát! Gyönyörű lények kezdtek el megjelenni a tisztáson! Első ránézésre lovacskáknak tűntek, de nagyon szép, csillogó sörényük, és farkuk volt. És nézd csak?! Szarvuk volt a homlokukon!

- Látod őket? - kérdezte a hercegnő.
- Hogy hívják ezeket a csodálatos állatokat? - kérdezte a herceg suttogva.
- Unikornisnak hívják őket! - válaszolta a hercegnő.
- Nagyon szépek! - mondta a herceg.
- Amikor szomorkodom, mindig őket csodálom és egykettőre jobb kedvem lesz! Ők az ártatlanság jelképei! - mondta mosolyogva a hercegnő.

Telt múlt az idő, lassan elérkezett, hogy elinduljanak hazafelé. Útközben egymás kezét fogva vidáman csacsogtak a szép napsütésben.
Mikor hazaértek, már várta őket a finomságokkal gazdagon megterített asztal, ebédhez ültek. Halk zene szó mellett elfogyasztották az étkeket, majd picit pihenni tértek. A hercegnek készítettek egy szobát, ahol lehetősége volt egy kicsit ejtőzni. A hercegnő is elvonult, de nem tartott sokáig a pihenésük. Inkább beszélgettek volna mintsem aludjanak, így aztán hamarosan ismét a szalonban találkoztak!
Mindketten érezték, hogy kedvesek egymás számára, jól érezték magukat együtt. A herceg ekkor összeszedte bátorságát és a hercegnőhöz fordult. Megfogta a kezét, mélyen a szemébe nézett és azt mondta: 
- Kedves drága hercegnő! Szeretném ha tudnád, hogy amikor csak veled vagyok megszűnik a világ körülöttem és csak iszom a szavaidat. Álmomban is a gyönyörű csilingelő hangodat hallom ahogy beszélsz hozzám! Meg kell hogy kérdezzem hát! Leszel a feleségem?
- Leszek! - válaszolta boldogan a hercegnő!
Örömükben megölelték és megcsókolták egymást!

Eljött azonban a búcsú ideje. Gyorsan eltelt a nap, hiszen jól érezték magukat! A herceg felült a lovára és boldogságtól telve el lovagolt a lenyugvó nap fényében. A hercegnő is nagyon örült, hogy végre megtalálta élete párját. Mosolyogva emlékezett a sárkányra aki ezt lehetővé tette számára.

Itt a mese vége gyerekek! Aludjatok jól és álmodjatok szépeket!

A lányom rendszerint királylányos meséket szeretett hallgatni. A királylányos meséknek pedig szinte elengedhetetlen szereplője a sárkány. Később már "ne királylányosat mesélj apa" volt a kérés, így most hercegnő lesz a főszereplő. A sárkány viszont megmaradt, csak nem a megszokott módon!

A hercegnő és a különleges sárkány

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy gyönyörű hercegnő. Egy tó partján, hegy tetején volt a meseszép kastélya. A tavat erdő vette körül és kristály tiszta volt a vize. A hercegnő rendszeresen sétálgatott a partján és nagyon szeretett hajókázni is rajta. No nem különösebb céllal, csak saját maga szórakoztatására.
A tó partján volt egy kis falu. Egyik sétája alkalmával ahogy megy a partra, arra lett figyelmes, hogy a piac téren nagy gyülekezet van. Hallja, hogy az emberek izgatottan beszélnek valamiről így közelebb ment, hogy ő is meghallgassa. Hát hallja, hogy az emberek bizony arról beszélnek, mert sárkányt láttak a közelben. Ez nem volt szokatlan, számtalanszor láttak már sárkányokat, szinte meg is szokták őket. Járt már errefelé "tűzokádó" sárkány, "sajt dobáló" sárkány de "kő morzsoló" sárkány is! De ez a sárkány nem ilyen volt! Gyönyörűen csillogó ezüstös pikkelyei voltak, és képzeljétek, egy "kívánság teljesítő" sárkány volt! Nosza, gondolták az emberek, hogy mindenki kigondol egy kívánságot és felkeresik ezt a sárkányt, hátha segít nekik! Csakhogy az a sárkány a tó közepén egy szigeten szeretett pihengetni, amúgy pedig az erdő sűrűjében lakott. Igaz csak átmenetileg, mert hogy azt még nem mondtam, hogy egy vándor sárkány volt.
A hercegnő hallva ezt, neki is felcsillant a szeme, hogy talán neki is teljesíti a kívánságát a sárkány. Ő amúgy is rendszeresen hajókázott a tavon és számtalanszor üldögélt már a sziget partján. Ma is oda indult, csak hát kicsit megtorpant az útja a piac téren.
El is indult hajójával a kis sziget felé. Út közben lágy szellő simogatta a tó vizét szelíd hullámokat keltve rajta. Már közeledett a szigethez a hercegnő, de a sárkányt sehol sem látta. Pedig egész úton csak azon gondolkodott, hogy mit is kívánna tőle. Picit el is szomorodott, de azért reménykedett benne, hogy mégis találkozni fognak.
A hercegnő partra szállt és lekuporodott a szép füves parton. Gondolataiba merült.
Egyszer csak szárny suhogásra lett figyelmes! Hát istenem! Tényleg igaz! Kiáltott fel, amikor meglátta a sziget körül köröző sárkányt, aki meglepődött, hiszen még senkivel nem találkozott a szigeten, pont ezért is járt ide. Először a hercegnő is megszeppent, mert szép méretes jószág volt repülő barátunk, de aztán mindketten összeszedték bátorságukat. A sárkány végül leszállt és közelített a hercegnőhöz. Amikor egymáshoz értek, üdvözölték egymást, bemutatkoztak. A hercegnő nem akart azonnal a kívánságáról beszélni, előbb inkább társalogtak egy kicsit. A sárkány elmondta, hogy messzi földről jött és sok sok emberrel találkozott már élete során. A hercegnő pedig elmondta, hogy itt lakik a hegy tetején levő gyönyörű kastélyban. A sárkány is megdicsérte, mert ritkán lát ilyen szép építményt. Ekkor a hercegnő elérkezettnek látta a pillanatot, hogy előálljon a kívánságával. Elmondta, hogy ugyan a kastély gyönyörű szép, de magányosan lakik benne, nem találja a párját. A szolgálók persze ott laknak körülötte, de az nem olyan, mintha lenne valaki akivel mindig megoszthatná a gondolatait és boldogan élnének.
A sárkány kezdte megérteni, hogy mit is szeretne a hercegnő! Azt felelte neki! Mi sem egyszerűbb ennél a kívánságnál! De neked is segíteni kell drága hercegnő! Mához egy hétre rendezzél bált a kastélyodban! Hívj meg minél több vendéget és mulatozzatok, táncoljatok. Én pedig addig szétnézek a környéken daliás ifjak között, hátha valakit méltónak találok a szépségedhez!
Így is lett. A hercegnő meghívókat küldetett a szomszédos hercegségekbe, de még a távolibbakba is. A sárkány pedig végig látogatta az összes általa ismert kastélyt, várat, ahol tudta, hogy daliás fiatal hercegek királyfik laktak.
Eljött a nagy nap! Reggel óta sürögtek forogtak a szolgálók a hercegnő kastélyában. Főzték a finomságokat, hangoltak a zenészek! Estére minden elkészült, sereglettek is a vendégek. Mindenki nagyon szépen felöltözött a bálhoz illően. A hercegnő ha lehet még gyönyörűbb volt! Volt is udvarlója rengeteg. Az összes szomszédos herceg és királyfi eljött! De a hercegnő csak várt. Bízott a "kívánság teljesítő" sárkányban aki megígérte, hogy hozzá méltó udvarlót hoz magával.
Telt múlt az idő, de a sárkány csak nem akart megérkezni. Már majdnem éjfél volt, amikor egyszer csak ismerős szárny suhogásra lett figyelmes a hercegnő! Ahogy kinézett az ablakon látta, hogy megérkezett a sárkány és tényleg ült a hátán egy fiatal ember. Ahogy leszállt, rögtön látszott, hogy egy daliás fiatalember szállt le róla! A hercegnő és a herceg (mert a fiatalember egy herceg volt) azonnal megtetszettek egymásnak! Egész éjjel csak egymással táncoltak, beszélgettek! Így múlt el az éjszaka, mikor is búcsúzniuk kellett. A hercegnő picit szomorú volt hogy el kell válniuk, de a herceg megígérte, hogy hamarosan visszatér hozzá! Felpattant a sárkányra és elrepültek otthona felé.

Hogy mi lesz a hercegnő és a herceg további története, azt a következő meséből megtudhatjátok! Jó éjszakát gyerekek! Aludjatok jól és álmodjatok szépeket!

Sziasztok!

Két gyermekes apuka vagyok és elalváskor száműztük a TV-t a gyerekszobából. Folyton vita volt azon, hogy ki kapcsolja ki a készüléket és mikor. Ráadásul a mesék sem mindig voltak elalváshoz valók.

Így aztán elkezdtem esti mesét olvasni. Kezdetben régi mesés könyveimet vettem elő, majd megtaláltam Csirizár és Csipisz kalandjait. A lányom viszont leginkább azt szereti, amikor "apa! saját fejedből mesélj" estét tartunk. Persze nem minden este sikerül, de amikor igen, akkor nagyon hamar álomra szenderülnek.

Arra gondoltam, hogy ha már úgy is mesélek, akkor megosztom veletek is, hátha másnál is beválik.

Jó éjszakát gyerekek! Aludjatok jól és álmodjatok szépeket!