A hercegnő és a különleges sárkány történetét ott hagytuk abba, hogy a "kívánság teljesítő" különleges sárkány teljesítette a hercegnő vágyát és segített találkozni a bálban álmai hercegével. Azonnal megtetszettek egymásnak, egész éjjel táncoltak és beszélgettek. Aztán a herceg ahogy jött, el is repült az ezüst színű sárkány hátán. A hercegnő szomorú volt, de a herceg megígérte, hogy hamarosan visszatér hozzá!

Innen kezdődik ez a mese, figyeljetek hát rendesen!

Másnap reggel a herceg valóban eljött a hercegnőhöz. Most már nem a sárkánnyal jött, hanem egy hófehér gyönyörű paripán! A sárkány tovább állt, hogy más faluban is teljesíthessen kívánságokat. A hercegnő már izgatottan várta az ifjút, alig aludt valamicskét. A herceget felvezették a kastély szalonjába. Nagyon megörültek egymásnak! A herceg illedelmesen kezet csókolt, a hercegnő pedig meghajolt. Beszélgettek egy kicsit, majd a hercegnő javasolta, hogy sétáljanak együtt a tónál és ott folytathatják a beszélgetést is. Így is lett! Szépen elsétáltak a tóhoz. Gyönyörűen sütött a nap, nem lehetett volna jobb idő egy kis romantikus társalgáshoz! Egyszer csak azt mondja a hercegnő a hercegnek!
- Sétáljunk el az erdőbe, mutatok neked valami gyönyörű szépet! De meg kell ígérned, hogy senkinek sem beszélsz róla!
A herceg megígérte, így letértek a sétaútról és elindultak az erdőbe. Nem sokáig sétáltak, amikor is egy tisztásra értek. Nem volt itt senki, csak ők ketten.
- A tisztást szeretted volna megmutatni? - kérdezte a herceg.
- Pssszt! Maradj csendben és bújjunk ide a fűbe! - válaszolta rejtélyesen a hercegnő.
Így is tettek. Közben élvezték ahogy a tavaszi napsugár simogatja a bőrüket. Egyszer csak láss csudát! Gyönyörű lények kezdtek el megjelenni a tisztáson! Első ránézésre lovacskáknak tűntek, de nagyon szép, csillogó sörényük, és farkuk volt. És nézd csak?! Szarvuk volt a homlokukon!

- Látod őket? - kérdezte a hercegnő.
- Hogy hívják ezeket a csodálatos állatokat? - kérdezte a herceg suttogva.
- Unikornisnak hívják őket! - válaszolta a hercegnő.
- Nagyon szépek! - mondta a herceg.
- Amikor szomorkodom, mindig őket csodálom és egykettőre jobb kedvem lesz! Ők az ártatlanság jelképei! - mondta mosolyogva a hercegnő.

Telt múlt az idő, lassan elérkezett, hogy elinduljanak hazafelé. Útközben egymás kezét fogva vidáman csacsogtak a szép napsütésben.
Mikor hazaértek, már várta őket a finomságokkal gazdagon megterített asztal, ebédhez ültek. Halk zene szó mellett elfogyasztották az étkeket, majd picit pihenni tértek. A hercegnek készítettek egy szobát, ahol lehetősége volt egy kicsit ejtőzni. A hercegnő is elvonult, de nem tartott sokáig a pihenésük. Inkább beszélgettek volna mintsem aludjanak, így aztán hamarosan ismét a szalonban találkoztak!
Mindketten érezték, hogy kedvesek egymás számára, jól érezték magukat együtt. A herceg ekkor összeszedte bátorságát és a hercegnőhöz fordult. Megfogta a kezét, mélyen a szemébe nézett és azt mondta: 
- Kedves drága hercegnő! Szeretném ha tudnád, hogy amikor csak veled vagyok megszűnik a világ körülöttem és csak iszom a szavaidat. Álmomban is a gyönyörű csilingelő hangodat hallom ahogy beszélsz hozzám! Meg kell hogy kérdezzem hát! Leszel a feleségem?
- Leszek! - válaszolta boldogan a hercegnő!
Örömükben megölelték és megcsókolták egymást!

Eljött azonban a búcsú ideje. Gyorsan eltelt a nap, hiszen jól érezték magukat! A herceg felült a lovára és boldogságtól telve el lovagolt a lenyugvó nap fényében. A hercegnő is nagyon örült, hogy végre megtalálta élete párját. Mosolyogva emlékezett a sárkányra aki ezt lehetővé tette számára.

Itt a mese vége gyerekek! Aludjatok jól és álmodjatok szépeket!